A Penta Unió képzési helyszínei nem hagyományos "iskolaépületek". Nem iskolának épültek, és eredeti funkciójuk sem volt kapcsolatban – még „köszönőviszonyban” sem – az oktatási tevékenységgel. Sőt! De nézzük sorjában:

A kaposvári képzési helyszín 1967-ben épült a szocializmus kellős közepén. Tervezője a Kossuth díjas Kampis Miklós, aki azóta is a monolit vasbeton (mint a mai modern üveg-irodaházak) szerkezetű épületben dolgozik, és képzési helyszínünk termeinek kialakításában fontos szerepet töltött be. Az épületben a földszinten és a második emeleten helyezkednek el termeink, amelyek kiváló adottságúak, és a nyáron „csupazöld” Rákóczi térre néznek.

A pécsi képzési helyszínünk sokkal régebbi; hiszen a múlt század elején épült. A legelső funkcióját legendák övezik, az épület 1993. évi rekonstrukciója során, a padláson talált tárgyakból, illetve az építkezés során oda látogató idősebb emberek elmondásaiból kiderült, hogy a második világháború előtt a város egyik legkiválóbb szórakozóhelyének adott otthont. A jelenlegi parkoló helyén volt a „lovak számára fenntartott parkolóhely”, azonban őket a ház falához pányvázták ki. A magasföldszint nyugati szárnyában kialakított nagyteremben, és a keleti szárnyában lévő kisebb teremben még ma is látszanak a színpadot a nézőtértől elválasztó-pillérek. Az alagsorban volt a konyha, az első emeleten pedig a szobák – ahogyan az ebben az időszakban szokás volt. Az épület az észak-déli tengelyére szimmetrikus. A ház történetének érdekes alakulása, hogy az alagsori részben jelenleg is egy szórakozóhely üzemel. Érdekesség még, hogy az épület alagsora alatt – ahogyan az Pécs történelmi belvárosának nagy része alatt – a török időben épült pincerendszer húzódik.

A budapesti képzési helyszínünk – ahogyan az Arany János utcai homlokzaton elhelyezett emléktáblán is látható – a neves építész, Wellisch Andor tervezte. 1923-ban kezdődött meg az építkezés és két év alatt elkészült az épület az akkor még Két Sas elnevezésű utca 25. száma alatt. Eredetileg csak háromemeletes volt az ingatlan. A II. világháborúban bombatalálatot kapott a ház, és a megerősítés után építették rá a negyedik és az ötödik emeletet, majd a hetvenes években a hatodik emeletet. Az épületen kívülről jól látszanak a ráépítések különböző stílusjegyei. A II. világháború nyomai közül ma már csak egy látszik rajta: a Sas utcai oldalon az egyik vastag kovácsoltvas ablakrács alsó részét egy golyószóróból származó lövedék görbítette meg.

A Győri Vagon és Gépgyár budapesti bérházának épült, az első szint Arany János utcai termeiben még ma is látszik a vezérigazgatói iroda eredeti falburkolata, illetve a másik épületbe átvezető lépcsősor. Jelenleg a két ház között nincs átjárás, de a szomszédos patinás Bányászati Hivatallal hosszú évtizedekig szimbiózisban élt képzési helyszínünk épülete.

A II. világháború után a munkásőrségé lett az abban az időszakban Guszev tábornokról elnevezett utca 25. számú épülete és jelentős átalakításokat hajtottak végre rajta. A mindennapi tevékenységük részeként rendszeresen lőgyakorlatoztak az épületben, amelynek nyomai a belső udvar műkő lábazatán mind a mai napig látszanak.

A második emeleti gondnoklakás még ma is élő lakója, Nádasy néni hosszú történeteket tud mesélni arról, hogy az épület titkos pincejáraton keresztül kapcsolódott a Parlamenthez és a szomszéd épületekhez. A pincei rész mind a mai napig hivatalos óvóhely, továbbá szintén a pincében található egy 80 négyzetméteres alapterületű, 30 cm vastag monolit vasbeton „polcokkal” felszerelt fegyverraktár. Fegyver persze ma már nem található az épületben, hiszen a tudás lett a hatalom.