A XII. Nemzetközi Adókonferencia a MOKLASZ képviselőinek szakmai védnöksége mellett került megrendezésre. A nyitó plenáris üléssorozaton négy előadást halhattunk: Dr. Darák Pétert, a Kúria elnökét, a „Választottbíráskodás adóügyekben” címmel, Izer Norbertet, a Pénzügyminisztérium államtitkárát, „A magyar adórendszer – hogyan tovább?” címmel, Dr. Csáth Magdolna professzor asszonyt a „Mostohagyerek KKV-k, vagy hagyjuk-e kifejlődni az aranytojást tojó tyúkokat?” címmel, majd a nyitó előadássorozat záró előadását Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke,  a Költségvetési tanács tagja, tartotta, melynek címe “Kockázatok a magyar költségvetésben” volt. A továbbiakban röviden ezeket az előadásokat ismertetjük.

A XII. Nemzetközi Konferencia nagy érdeklődéssel várt nyitó előadása Dr. Darák Péter, a Kúria elnökének előadása volt, a „Választottbíráskodás adóügyekben” címmel. Bevezetésként ismertette, hogy 2017 közepén 68 tagország részvételével került aláírásra az OECD „BEPS” projektjének (adóalap-erózió és a nyereségáthelyezés koordinált visszaszorítása) keretében az úgynevezett OECD Multilaterális Egyezmény (rövidített nevén MLI), amely 2018. július 1-jétől hatályos az aláíró tagországokra. Az aláírással kb. 1.100 kétoldalú egyezmény válik potenciálisan érintetté. A kétoldalú egyezmények közvetlenül nem módosulnak, hanem a hatályos adóegyezményeket kell az MLI-al együtt alkalmazni. Az előadást az alternatív vitarendezési módszerekkel folytatta, amelyek egyrészről az államközi vitákat (bilaterális egyezmények kapcsán), másrészről a befektetők és az állam közötti vitákat érinti.

Az államközi jogviták rendezésének két fő válfaja az ún. kölcsönös egyeztető eljárás (a MAP), amely az OECD Modellegyezmény alapján megvalósuló vitarendezési eljárást jelent. Ennek az eljárásnak a hátránya  az adózók számára, hogy  nem ad betekintési lehetőséget („fekete lyuk”). A másik ilyen vitarendezési lehetőség, amit a Kúria elnöke számba vett, az a bilaterális kettős adóztatást elkerüléséről szóló egyezményekben előírt választottbírósági eljárás. Ezt az eljárást az OECD Modellegyezmény 2008-ban vezette be a MAP eljáráshoz kötődve, amennyiben 2 év után sem hoz az eljárás eredményt. Ennek előnye a világos határidő és az elbírálási kötelezettség a vita rendezésére. Az EU Választottbíráskodási Egyezménye (1995) az irányadó ilyen esetekben, amely előírja tanácsadó bizottság létrehozását. A tanácsadó bizottság a jogvita eldöntésére állásfoglalást ad ki, az államok pedig ezt kötelesek 6 hónapon belül végrehajtani és megegyezni egymással.

Az előadáson összefoglalásra került az Európai Tanács 2017-es 1852. irányelve, amely az európai uniós vitarendezésről szól és hogy melyek az EU Közös Transzferár Fórum feladatai.

Dr. Darák Péter az előadást a választottbírósági határozatok kötő erejének kritikájával folytatta, tekintettel arra, hogy azok nem kötő erejűek és az adózóknak vétójoguk van a határozatokkal kapcsolatban. Számba vette a befektető és az állam közötti jogviták rendezésének módozatait is a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények (BIT-ek) és a szabadkereskedelmi egyezmények (NAFTA) alapján.

Záró gondolatként összefoglalta az előadó az OECD MLI ratifikációjának jelenlegi folyamatát és a 2018. júliusában Ausztriában, Rustban tartandó nemzetközi adójogi konferencia lehetséges kérdéseit, amelyeknek fókuszában az MLI lesz.

A konferencia következő előadását Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium államtitkára tartotta „A magyar adórendszer – hogyan tovább?” címmel. A magyar adórendszer fő irányait és ezek eléréséhez szükséges eszközrendszert ismertette. Mint ismeretes a magyar kormányzat célja a fenntartható és stabil költségvetés megőrzése, az ország versenyképességének javítása és a foglalkoztatási és demográfiai célok elérése. Ennek eszközei pedig az adócsökkentés, az adminisztráció csökkentése, a célzott ösztönzők bevezetése, Magyarország nemzetközi versenyképességének javítása, valamint a NAV szolgáltató hatósági szerepének növelése.

Az előadás első részében összefoglalta a magyar kormány eddigi eredményeit a költségvetés stabilizálásában, amellyel a gazdasági válság előtti szintre kúszott vissza az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP). Az ország versenyképessége nemzetközi viszonylatban is növekedett az adópolitikában. A  kormányzat átalakította az adószerkezetet: a fogyasztást terhelő adók és a káros tevékenységeket terhelő (negatív externáliákat terhelő, pl. zöld, egészségügyi) különadók szerepe növekedett a tőkejövedelmeket, munkajövedelmeket terhelő adókkal szemben, ezzel csökkenve a gazdaságot torzító hatást. Az adóbevételek ugyanakkor összességében nem csökkentek.

Az előadó megállapította, hogy az adóelvonás szintje még mindig magasabb a régiós versenytársainkhoz viszonyítva. A hatéves bérmegállapodásnak köszönhetően a munkát terhelő adók szerepe a régiós versenytársak szintjére csökkent (pl. szja kulcs és szocho csökkentéssel). Az átlagos adóék Magyarország esetében 48%-ról 41 %-ra csökkent, ami a legfontosabb régiós versenytársaink szintje fölött van. További feladat ennek javítása a bérmegállapodás végrehajtásával, az (adó)kedvezmények és juttatások rendszerének egyszerűsítésével.

Az államtitkár úr ezt követően tért át a vállalkozásokat érintő kormányzati ösztönző rendszer ismertetésére. Az opcionálisan választható adónemek (KATA több mint 250 ezer, KIVA több mint 25 ezer) sikere a statisztikai adatok szerint töretlen volt 2017-ben is. 2018-tól a KIVA még kedvezőbb lett az adókulcs 13%-ra történt csökkentésével, a választási lehetőség szélesítésével és az adóalap számításának egyszerűsítésével. Emelésre került a KATA bevételi határa. Cél továbbra is az ágazati specifikus adók szerepének megtartása, a beruházások és az innováció ösztönözése, a gazdaságot torzító hatások mérséklése, a gazdaság szereplői versenyképességének javítása és az adminisztráció csökkentése.

A Base Erosion and Profit Shifting (rövidítve BEPS) nemzetközi fejlemények kapcsán a nemzetközi adózás terén is több változás volt Magyarországon. A kormányzat célja e területen egyrészről a versenyképesség javítása, másrészről a magyar adóalap védelme. A versenyképesség javítását oly módon kívánják elérni, hogy megvédjék a magyar adózókat a kettős adóztatási helyzetektől és az OECD és EU sztenderdeknek megfelelő, versenyképes nemzetközi adózási környezetet alakítsanak ki. Ennek keretében eredményként mutatta be a hallgatóságnak az előadó, hogy az elmúlt években tovább szélesedett a kettős adóztatási egyezmények hálózata és bevezetésre került a választott bírósági arbitrációs lehetőség. A magyar adóalap védelmét úgy tervezik elérni, hogy hatékonyabb eszközökkel kívánnak fellépni az agresszív adótervezéssel szembeni (valós gazdasági jelenlét kritériumának érvényesítése, az adóügyi információcsere bevezetése), valamint a digitális gazdaság megadóztatásával.

A magyar adóalap védelme érdekében, a szürkegazdaság visszaszorítására számos kormányzati intézkedés volt az elmúlt években, amelyek elsősorban a fogyasztási típusú adókra fókuszáltak. Ilyenek voltak az online pénztárgépek bevezetése, az EKAER és a jelenleg tesztelés alatt lévő  – az azóta már élesben működő – online számlaadat szolgáltatási rendszer az adóhatóság felé.  Jelentős sikereket ért el a kormányzat ezen intézkedések bevezetésével: a be nem fizetett Áfa bevételek (Áfa rés) jelentősen csökkentek EU viszonylatban is, amelyet az EU megbízásából készített CASE tanulmány megerősített. Magyarország viszonylatában az Áfa rés a 2013-as évi 21%-ról, 2015-re 14%-ra csökkent, amely az EU átlagot kis mértékben haladja meg, de a régió tagországait tekintve jelentősen alacsonyabb szintet jelent.

Az előadást az államtitkár úr a magyar adórendszer jövőbeli irányaival zárta. Fontosnak tartja a kormányzat az adóadminisztrációs terhek további csökkentését és az adóbevételek behajtási hatékonyságának növelését. E célok elérése érdekében a különböző kedvezmények, juttatások széles körét csökkentik, és további adózást segítő adminisztrációs tehercsökkentések lesznek (pl. e-számlázás, e-szja szélesebb adózói körben, e-áfa).

Miután megismerhettük a kormányzati álláspontot a magyar adórendszer jövőbeli irányairól,  Dr. Csáth Magdolna professzor asszony tartott előadást a „Mostohagyerek KKV-k, vagy hagyjuk-e kifejlődni az aranytojást tojó tyúkokat?” címmel.  Az előadó felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a KKV szektor nemcsak az Európai Unió, hanem a nemzeti versenyképesség egyik gazdasági „motorja”. Ezt nemcsak a pénzügyi és adótanácsadói szakma állítja, hanem ezt támasztják alá az Európai Uniós statisztikai adatok is: a 2017-es SBA Fact Sheet & Scoreboard statisztikai jelentés szerint a 28 európai uniós tagországban 24 millió KKV 4.030 milliárd euró hozzáadott értéket termelt. A 2016-os EU-s adatok szerint a vállalkozások 99,8% KKV-ként működik, amellyel a megtermelt össz EU-s hozzáadott érték 57%-át adják. Ez az arány jelentős eltéréseket mutat az EU tagországokban, a listavezető Olaszországban 67,7%, míg Magyarországon ez az arány mindössze 53,2% az elérhető 2016-os statisztikai adatok alapján.

Az előadó ezt követően kifejtette, hogy a magyar KKV szektor sajnos nincs már ilyen jó helyzetben, ha a termelékenységi adatokat hasonlítjuk össze a különböző EU tagországokat tekintve. A prezentációban a 2005-től 2016-ig bemutatott statisztikai adatok szerint, a magyar KKV szektor teljesítménye lényegében változatlan (52%-ról kismértékben nőtt 53,2%-ra), míg a KKV termelékenység Magyarországon mindössze 24,1% volt egy 2015-ös adatsor szerint, az EU átlag pedig ugyanebben az évben 61% volt. Ennek okai a következők: alacsony hozzáadott érték, alacsony technológiai és tudásszint, valamint alacsony szintű innováció.

Ezek az adatok jól szemléltetik, hogy az állami szabályozás Magyarországon nem erősítette meg a KKV-kat, annak ellenére, hogy ez a szektor a gazdasági fejlődés és az innováció motorja lehetne.

Az előadó ezután beszélt a KKV szektor problémáiról, gyengeségeiről az EU átlag szintjéhez mérve és azok megoldási alternatívájáról. A fő kérdés az, hogy „Mennyire figyelnek a kormányok a szabályozási és általános adminisztratív döntéshozatal előtt azok KKV-kra gyakorolt hatásaira?”

Véleménye szerint a KKV szektor problémájának fő okai az alacsony szintű kormányzati képességek a KKV szektor fejlődésében, termelékenységének növelésében, a túlzottan magas alaptőke igény a cégek alapításában, a „második esély” hiánya, az adózást érintően is nagy bürokrácia, valamint hogy kevés cég vesz részt az ún. online ajánlattételi tendereken. Az okok számbavételét tovább folytatta az előadó a relatíve drága hitellehetőségekkel, az alacsony innovációs szinttel, a KKV-ken belüli alacsony munkavállalói továbbképzéssel, alacsony szintű nemzeti támogatással, alacsony szintű kormányzati állami támogatással a „zöld termékek” előállításában, alacsony informatikai tudással, kötelező cégkapuztatással.

A hazai környezet vissza nem térítendő közpénz támogatási állapotának ismertetése is terítékre került az előadáson a legutóbbi 2017-es MNB tanulmány adatai alapján. E szerint a magyar KKV szektor 30.228 pályázatra/projektre 1.084 milliárd forinthoz jutott, ami átlagosan 36 millió forintot tett ki projektenként, szemben a nagyvállalati projekteknek a 1.800 milliárd forintos vissza nem térintendő támogatottsági szintjével. Szembetűnő, hogy a kormányzat a multinacionális nagyvállalatokat és azon belül is az összeszerelő üzemeket támogatja. Így a központi támogatás a KKV-k szempontjából a termelékenység javítása szempontjából nem szembetűnő.

Ezt követően beszélt a professzor asszony a külföldiek magyarországi befektetéseinek ösztönzésével foglalkozó Magyar Befektetés Támogatási Ügynökség (angol nevén Hungarian Investment Promotion Agency, rövidítve HIPA) tevékenységéről. Arról, hogy az ügynökség mivel próbálja Magyarországra csábítani a külföldi befektetőket: alacsony munkaerő költség, képzett munkaerő, kedvező adózási környezet, K+F-hez állami támogatás, beruházáshoz, munkahelyteremtéshez vissza nem térítendő állami támogatás. Az előadó felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a nagy multinacionális vállalatoknak adott támogatások (adókedvezmények és vissza nem térítendő támogatások sora) rontják a KKV-k versenyképességének javítási esélyeit és ezzel nő a két szektor közötti versenyképességi szakadék! Felmerült, hogy a magyar kormány a nagyvonalú támogatásokért cserébe kérhetne például tulajdoni részesedést.

A nemzetközi ún. „Best practice” KKV ösztönző gyakorlatok felvillantása előtt (koreai, lengyel, cseh) az előadó összefoglalta javaslatait arról, hogy mivel kellene motiválni, támogatni KKV szektort, hogy jobban teljesítsen EU-s viszonylatban is. Ilyenek a munkaerő problémák megoldása, felesleges akadályok elhárítása, az innováció és az új piacok keresésének támogatása, folyamatos tudásfejlesztés a szektor szereplőinél. Összességében a mennyiség orientált fejlődésről a minőségi fejlődés útjára kellene áttérni.

A nyitó előadássorozatot Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke,  a Költségvetési tanács tagja zárta, aki egy jó hangulatú, gasztronómiai hasonlatokkal fűszerezett,  a “Kockázatok a magyar költségvetésben”  című előadásában először a konferencia rendkívüli aktualitására, időszerűségére hívta fel a figyelmet. A kormányzat most alakítja ki gazdaságpolitikai elképzelését, amihez jól illeszkedik a konferencia témaválasztása és időzítése. A címben megfogalmazottakat két idősíkon tartotta a költségvetési kockázatokat megvizsgálandónak. Egyrészt  rövidtávon a következő évi költségvetés apropóján, másrészt hosszabb távon a gazdaságfejlesztési célkitűzésekhez kapcsolódóan.

A jövő évi költségvetés tervezéséhez az  elmúlt év adatai kellő megalapozottságot adnak. A  4%-os GDP növekedés mellett a 1,9%-os az államháztartás hiánya, a növekvő foglalkoztatás (1,6 %), a nettó bérnövekedés és a tervezettet meghaladó adóbevétel – amelynél a NAV munkája mellett az adót kitermelő és befizető adózók kiemelkedő szerepét is kihangsúlyozta – kellő stabilitásról árulkodnak.

A bevételi oldal növekvő mértékű elsősorban a gazdasági növekedés és a kifehérítés következtében, azonban nagy hangsúlyt kell fektetni – a nagy munkával megtermelt és beszedett – bevétel elköltésére is, vagyis a kiadási oldalra is. Ezen  az oldalon bőven van kormányzati teendő, amit egy az önkormányzatok tulajdonában álló egészségügyi intézményekre irányuló ellenőrzés tanulságaival illusztrált. A 7 vizsgált eset közül 6-ban olyan alapvető szabálytalanságokat, cél-, eredményesség-, hatékonyság nélküli pénzköltéssel találkoztak, amely következménye az egészségügyi intézményeknek nyújtott támogatások megvonása is lehet. Elsősorban a külső gazdasági környezet változásának következtében  jelentkező költségvetési kockázatok felismeréséről árulkodik a jövő évi költségvetés tartalékának megemelése.

A hosszabb távú kockázatokat a gazdaságpolitikai célkitűzések,  így a versenyképesség növelése, a munka alapú társadalom megerősítése, az innovációs képesség fejlesztése szempontjából elemezte az előadó. Részletesen kitért a NAV, valamint az MNB szerepére a kockázatok csökkentésében. Az uniós források bizonytalansága és azok előfinanszírozásának kérdése is kockázatokat rejt magában. Zárásképpen kitért arra, hogy az anticiklikus gazdaságpolitika eszközeivel fel kell készülni egy rosszabb időszakra is.

 * * *

Kérdése van az adóváltozásokkal kapcsolatban? Akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételére a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos, kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhet! >>> Jelentkezem

Konferencianaptár 2018 –  Írja be soron következő és folyamatosan bővülő konferenciáink dátumait naptárába és éljen speciális kedvezményeinkkel!