A behajtási költségátalány a 2011/7/EU Irányelv alapján került átültetésre a nemzeti jogba. A rendelkezések 2013. július 1-jén léptek hatályba, így érintették mind a régi Polgári Törvénykönyvet, mind a 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt (Ptk.) is.

Az Irányelvvel összhangban a behajtási költségátalány célja, hogy a kereskedelmi szerződésekből eredő késedelmes fizetéseket visszaszorítsa. Adózási és számviteli kérdéseinek kidolgozása azonban a hazai jogalkotó hatáskörében maradt, ezért bevezetésekor számos bizonytalanság övezte a behajtási költségátalány számviteli és adózási kezelését, mind a költségátalányra jogosult, mind pedig a költségátalányra kötelezett félnél.

Botka Erika okleveles könyvvizsgáló, MSZSZE főtitkár - a 2014. szeptember 15-i, "Az új Ptk.-hoz kapcsolódó számviteli kérdések" című Penta Uniós konferencia előadása alapján - ismerteti Önökkel a behajtási költségátalányra vonatkozó legfontosabb adójog- és számviteli tudnivalókat.

Polgárjogi rendelkezések

A Ptk. új előírása a behajtási költségre vonatkozó fizetési kötelezettséget írja elő a kötelezett késedelme esetére. E szerint a késedelembe esett kötelezett - a késedelme kimentésétől és a behajtási költség tényleges felmerülésétől függetlenül - köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére 40 eurónak - a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetés kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama szerint - megfelelő forintösszeget megfizetni.

A kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei - így többek között kártérítés - teljesítése alól. A 40 eurónyi minimális átalányösszeg megfizetésétől eltérő, azt kizáró szerződési kikötés semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles. A jogosult a 40 eurót meghaladó behajtási költségét már csak annak tényleges bekövetkeztének és mértékének bizonyítása esetén érvényesítheti.

A behajtási költségátalány tehát független a követelés nagyságától, és amíg az Irányelv szerint csupán lehetőség az alkalmazása, addig az új Ptk. kötelezővé teszi, mert ellenkező esetben semmisnek tekinti a szerződést.

Hivatalos állásfoglalások

A behajtási költségátalány számviteli és adózási kérdéseivel kapcsolatban 2014. április elején jelent meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM tájékoztatás) általános tájékoztatója, amely a Nemzetgazdasági Minisztérium véleménye alapján került kialakításra. Ezt az általános tájékoztatást követte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2014. augusztus elején kiadott iránymutatása (NAV tájékoztatás), amely egyértelműsítette a behajtási költségátalány polgári jogi és adójogi-, illetve számviteli megítélését.

Számviteli elszámolás

Számviteli szempontból a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, ezért azt a kötelezett könyveiben tartozásként kell nyilvántartani. Erre nemcsak abban az esetben van szükség, ha a jogosult azt - önként történő teljesítés hiányában - ténylegesen követelte az adóstól, tekintettel arra, hogy a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembeesés tényével beáll.

A kötelezett a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó behajtási költségátalányt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 81. § (2) bekezdés b) pontja alapján egyéb ráfordításként számolja el.

Fent leírtak szerint a kötelezetti oldalon a behajtási költségátalány már felmerüléskor egyéb ráfordításként kezelendő.

Fizetendő behajtási költségátalány számviteli elszámolása:

• Felmerüléskor
  • T 86. Egyéb ráfordítások - K 47. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek
• A behajtási költségátalány megfizetésének elszámolása
  • T 47. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek - K 38. Pénzeszközök

A jogosult a tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év(ek)hez kapcsolódó és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett behajtási költségátalány összegét - a Számv. tv. 77. § (2) bekezdés b) pontja alapján - az egyéb bevételek között számolja el. Ebből következően - az óvatosság elvét szem előtt tartva - a jogosult csak akkor köteles a behajtási költségátalány összegét a könyveiben feltüntetni, ha az hozzá ténylegesen befolyt.

Fent leírtak szerint a jogosultnál - a késedelmi kamathoz hasonlóan - a behajtási költségátalány egyéb bevételnek minősül. A gyakorlatban a nullás számlaosztályban kell nyilvántartani.

A járó behajtási költségátalány számviteli elszámolása:

• Felmerüléskor (azaz a késedelembe esés időpontjával)
  • T 036. Egyéb követelések - K 096. Egyéb bevételek
• Befolyáskor (vagy egyéb más módon történő rendezéskor)
  • T 38. Pénzeszközök. - K 96. Egyéb bevételek
• Kapcsolódó tétel a 0. számlaosztályból a követelés kivezetése
  • T 096. Egyéb bevételek - K 036. Egyéb követelések

A jogosult diszkrecionális jogköre

A Ptk. 6:155. § (2) bekezdése alapján a felek közti megállapodás a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása esetén semmis, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogosult a költségátalány iránti igényéről a későbbiekben nem mondhat le, azt nem engedheti el, illetve a Ptk. 6:46. §-ában rögzített elszámolási sorrendet nem változtathatja meg (amelynek módosítása tartalmilag szintén azzal a következménnyel járhat, hogy a költségátalány összegét elengedi).

Lemondás, elengedés

Ha a jogosult a szerződéskötést - és a teljesítési határidő beálltát - követően, de még a költségátalány összegének beérkezése előtt kifejezett nyilatkozattal lemond annak összegéről, a kötelezett a behajtási költségátalány összegét kivezeti a kötelezettségek közül, és annak összegét - ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik - a Számv. tv. 86. § (3) bekezdés h) pontja alapján rendkívüli bevételként mutatja ki.

• Az elengedett behajtási költségátalány elszámolása a kötelezettnél
  • T 47. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek - K 98. Rendkívüli bevételek
• Az elengedett behajtási költségátalány elszámolása a jogosultnál
  • T 088. Rendkívüli ráfordítások - K 036. Egyéb követelések

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) szerinti adóalapot pedig csak a ténylegesen befolyt behajtási költségátalány képez a jogosult oldalán, azaz a pénzügyileg nem rendezett behajtási költségátalány összege a jogosult (hitelező) társasági adóalapját nem befolyásolja.

Tekintettel arra, hogy a jogosult csak a pénzügyileg rendezett behajtási költségátalányt tartja nyilván, a behajtási költségátalányról való lemondást nem kell könyvelnie (azaz az elengedéskor nem számol el rendkívüli ráfordítást). Ebből következően a jogosultnál nem merül fel a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja szerinti adóalap-módosító tétel alkalmazása a követelés elengedéséhez kapcsolódóan, hiszen a jogosult könyveiben ki nem mutatott követelés elengedéséhez kapcsolódóan a társasági adó nem rendel adóalap-korrekciós tételt.

Ha a jogosult a behajtási költségátalány iránti követelését nem érvényesíti (arról lemond, azt elengedi), annak nincs ajándékozási, illetve egyéb illetékvonzata.

Elszámolási sorrend

A Ptk. 6:46. § szerint "ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt - ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel - elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni". A Ptk. alkalmazásában a behajtási költségátalány természete szerint a költség fogalma alá sorolható, annak jogi sorsát osztja.

A rögzített elszámolási sorrend azonban egy megengedő szabály, attól a jogosult eltérhet, illetve az ő kifejezett eltérése hiányában is az ő felismerhető szándéka az, amely a sorrendiség szempontjából kiindulópontot jelent.

Amennyiben a jogosult Ptk. 6:46. §-ában rögzített diszpozitív elszámolási sorrendtől eltér, és a pénztartozást nem minden Ptk. szerinti jogcímen érvényesíti (pl. csak a főtartozás, illetve az ügyleti és a késedelmi kamat összegét kéri be a kötelezettől, a behajtási költségátalány összegét nem, és előbbi összegek beérkezése esetén tájékoztatja a kötelezettet, hogy további követelése vele szemben nincs), a kötelezett - az Szt. 86. § (3) bekezdés h) pontja alapján - a véglegesen nem érvényesített behajtási költségátalány összegét (ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik) rendkívüli bevételként mutatja ki.

Az elszámolási sorrend azonban attól önmagában nem függ, hogy a behajtási költségátalányt, illetve a kamatot a jogosult követelte-e a kötelezettől.

A jogosultnak, ha kifejezett nyilatkozattal ugyan nem mond le a behajtási költségátalány összegéről, a Ptk. 6:46. §-ban rögzített diszpozitivitással élve azonban úgy rendelkezik (illetve erre irányuló szándéka egyértelműen felismerhető), hogy a kötelezettől befolyó összeget a főkövetelésre számolja el, annak hiánytalan teljesítése esetén pedig jelzi, hogy további követelése az ügylettel összefüggésben nem áll fenn, a behajtási költségátalány érvényesítéséről való lemondást nem kell könyvelnie, mivel csupán a pénzügyileg rendezett költségátalányt tartja nyilván. Ennek alapján a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontjában rögzített adóalap-korrekciós tétel alkalmazása nem merül fel ebben az esetben sem.

A NAV tájékoztatója szerint a régi Polgári Törvénykönyv és 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. azonos módon szabályozza a behajtási költségátalány jogintézményét, ezért annak kezelésére a 2014. március 15-ét megelőző ügyletek vonatkozásában a fentiekben foglaltak az irányadóak.